Paraszt vakít parasztot, és utána vakon vezeti egymást a két világtalan. Ez a mostani alkotmányozási folyamatunk mottója. Az egyik paraszt a kétharmadpolitikus, a másik a szavazópolgár. A parasztvakítás tárgya éppen a tákolmányozó igenzetgyűlés, és a készülő tákolmány maga.
Azért mondom parasztvakításnak, mert egyrészt semmi szükség rá, másrészt ha mégis nekifognánk, akkor nem enyire kapkodva és felelőtlenül kellene csinálni, harmadrészt pedig most sokkal de sokkal súlyosabb problémákkal kéne foglalkoznunk helyette.
Ha hasonlattal kéne megvilágítanom a Fidesz-KDNP jelenlegi aktivitását, akkor olyanok ők, mint az egyszeri ember (dakota?), aki ügyetlenségből felgyújtotta a szomszéd házát, majd azért, hogy az illető ezt nehogy észrevegye és esetleg elszomorodjon, félrehívja és elkezd neki vicceket mesélni, ahelyett, hogy együtt oltanák a tüzet. Pedig ketten együtt el tudnák oltani. Inkompetencia, gyávaság és gőg veszélyes elegye ez a mostani alkotmányozási pótcselekvés.
Alkotmányozgatunk, pedig az atomvillanásnál is világosabb, hogy nem az alkotmánnyal van baj, hanem a gazdasággal, illetve a magyar emberek gazdasági teljesítményével, ami a gazdasági analfabetizmusból és a polgárok éretlen, nemzeti együttműködésre képtelen hozzáállásából ered. Kevesen dolgoznak, rosszul, és aki teheti, az is csak tessék-lássék fizet adót. Ezt nem alkotmányozgatással lehet kezelni, hanem állampolgári neveléssel.
Vak vezet világtalant, szakadékok között.