Nem vagyok túl szerencsés kezű forradalmár. Utoljára a Bokros csomag ellen tüntettem. Aztán tessék, kiderült, hogy a Bokros csomag tulajdonképpen jó. Előtte meg a vízlépcső ellen. És mennyire hiányzik most az a jó kis ződ energia.

Látván viszont a magyar politika jelenlegi szánalmas vergődését, meg a Jobbik kétszámjegyű százalékát az EU választásokon, úgy gondolom, megint felemelek valami transzparenst, de legalább ezt a billentyűzetet. Nehogy má'.

Mielőtt még félreértés ne essék. Magyar vagyok. Szeretem ezt az országot. Különösen a kultúráját. Bartók és Kodály, idősebb Markó Károly, Kovács Margit, Makovecz Imre, Bolyki Brothers, Perényi Miklós, meg a többiek. Tobzódunk a kultúrkincsekben, műfajtól függetlenül. Jobboldali nevelést kaptam, és büszke vagyok rá.

De a hideg futkároz a hátamon, amikor azt látom, hogy a Kárpát medencében már megint kopasz idióták csíkos zászlókat lengetnek -- egyik kezükben az árpádsáv, másik kezükben sör (ki tudja hányadik aznap) --, és ökörségeket óbégatnak. Azon kívül, hogy fáj, tényleg veszélyes, és foggggggalmuk nincsen, mivel pacsmagolnak, csak amikor már esetleg késő.

A céltalan, agyatlan regressziót, mint az önsorsrontás eszközét utolérhetetlen tökélyre fejlesztettük ama legendás 1000 évünk során.

Egy kis történelmi kitérő. Vedd le a magyar történelmi kronológiát a polcról, és számold meg, hány olyan oldal van benne, amelyiken épp nem tűzzel vassal írtjuk valamely szomszédunkat vagy saját magunkat. Szerintem két kezeden és két lábadon kifér a végeredmény.

A magyar történelem normális gyakrolata szerint az éppen aktuális királyunk oldalanként fegyverszünetet köt az egyik ellenséges fejedelemmel, hogy az aktuális hazai trónkövetelő frakció hadait megverhesse valami dombnál vagy folyónál, majd békét kötve megtámadja -- változatosság kedvéért -- a korábbi szövetségesét egy harmadik fejedelemmel szövetségben, de a hazai ellenséges frakció ismét hátbatámadja, úgyhogy gyorsan elpasszol pár vármegyét az új fegyverszünetért cserébe, hogy leszámolhasson a trónkövetelővel, aki időközben egy negyedik fejedelem udvarába menekült, hogy hadat gyűjtsön a belső trónharcokhoz a családi ezüstből. Ez megy kb. háromszáz oldalon keresztül.

Te jó ég. Csoda, hogy még mindig maradt itt valaki a Kárpát-medence közepén. Ez az a csoda, amiért hálásak lehetünk a Szent Koronának meg Máriának. Hogy a saját idiotizmusunk ellenére még mindig nem engedték, hogy kihaljunk. Hogy miért, nem tudom.

A Jobbik térnyerése az EU választásokon arra kényszerített, hogy utánaolvassak egy kicsit Hitlernek. Hitlert szalonképes politikusnak tartotta a nyugat mindaddig, amíg vérbe nem borította az egész világot. Nem diktátorként került a parlamentbe, hanem választások útján. Két parlamenti nagypárt marakodásából emelkedett nevető harmadikká, miután az egyik hatalmi tényezővé próbálta emelni a másik ellen. Túl jól sikerült. A párt "önvédelmi" egylete, az SA először az északnémet kikötővárosokban a kommunistákkal folytatott ártatlannak tűnő ökölcsatákat (ellenségkép: kopaszok és romák), egyenruhában parádézott mindenféle városokban (árpádsávos "megemlékezések"), később felgyújtotta a Reichstagot (TV ostroma), végül erőszakkal leszámolt a politikai ellenfelekkel (ez szerencsére itthon még nem történt meg).

Nem az aggaszt a gárdában, hogy mit akar Morvai Krisztina. Az aggaszt, hogy mi történik, ha Magyarországon is beköszönt a "hosszú kések éjszakája". Ha Morvai Krisztinát és Vona Gábort hátulról fejbelövi egy igazi Führer, lesöpri a még gőzölgő hullákat az asztalról, és nekilát a tényleges "rendcsinálásnak".

Nem tudom, hogy a kiváncsiságom, vagy az aggodalmam-e a nagyobb.

Ja, és hogy jön az árpádsáv a történelmi kronológiához? Hát ez az, hogy sehogy. Az árpádsávosok a dicső történelmi múltunkra hivatkozva akarják elhozni nekünk a nemzeti szebb jövőt. Isten segíts ... !!! NEM TALÁLTAK EGY CÉLNAK MEGFELELŐBB KÉZIKÖNYVET !?!?!?!???