Újabb légügyi dinasztia kialakulásának lehetünk tanúi. Az index.hu cikke szerint eddig fel nem fedezett zseniális tehetség robban be üstökösként a magyar államigazgatásba.

Az Orbán-kormány hivatalba lépését követő napokban nevezeték ki Petykó Zoltánt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének. A minisztériumi fejcserék a Fidesz kipróbált gazdasági emberének 27 éves lányát is helyzetbe hozták. Szeptemberben Petykó Adrienn lett a Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetési főosztályának a vezetője. Adrienn eddig könyvvizsgáló asszisztensként dolgozott.

Nem akarok ezen a témán sokat rugózni, mert hát a jóízlés meg személyiségi jogok meg minden.

Aligha tudok azonban kibékülni azzal a koncepcióval, hogy az államigazgatási SZAKvezetők tehetsége, tudása és tapasztalata pártfüggő kell hogy legyen, és hogy emiatt négy (vagy nyolc) évente le kellene fejezni az adminisztrációt.

Bélyegezzetek idealistának, de ha én Orbán Viktor lennék, jelen helyzetben saját ellenzékemként az alábbi beszédet mondanám.

Ma egy olyan országban élünk, kedves barátaim, olyan országban élünk, ahol az államigazgatás, melynek képességein az ország sikere többé kevésbé áll vagy bukik, amelynek munkáján eldől, hogy milyen lesz gyermekeink jövője, nem szakmai alapon működik, hanem feudális klientúraként.

Ma, a XXI. századi Magyarországon nem az tesz javaslatot a kivetendő adókra, aki a legjobban ért hozzá, nem az készíti az oktatáspolitikai koncepciót, aki a legjobban ért hozzá, nem az kezeli az egészségügyi kasszát, aki a legjobban ért hozzá, és nem az felügyeli a rendet és üldözi a bűnt, aki a legjobban ért hozzá. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, NEM olyanok döntenek a fejünk felett a sorsunkról, akik leginkább éreznek felelősséget az ország MINDEN polgárának jólétéért, hanem olyanok, akiket ezer ordas érdek vagy egzisztenciális félelem köt egy-egy párthoz, olyanok, akik "ismernek valakit a megfelelő helyen". Hölgyeim és uraim, visszatértünk a középkorba; parlamenti ciklusról ciklusra tékozoljuk, sőt, tiporjuk sárba a polgárosodás vívmányait.

Kérdem én, kedves hölgyeim és uraim, megengedheti-e magának a mai Magyarország azt a luxust, hogy ne az OBJEKTÍV mérce szerinti legjobbak, legtapasztaltabbak, legrátermettebbek kormányozzák, hanem azok, akik a legerőszakosabban ragaszkodnak a hatalomhoz és saját érdekeikhez? Megengedhetjük-e magunknak, hogy minden választási ciklusban kiszórjuk az ablakon az ország évtizedek alatt felhalmozott tudásának és tapasztalatának felét? Megengedhetjük-e magunknak, hogy tudatosan kreált ellenségképekkel mérgezzük az ország lelkét akkor, amikor még összefogással is kétséges, úrrá tudunk-e lenni a körülöttünk tornyosuló nehézségeken? Aligha.

KEDVES BARÁTAIM, ezt nagyon el*****... Közösen. Magyarország jelenleg egyetlen dologban tud nemzeti összefogást felmutatni: a széthúzásban. Ahhoz, hogy kimásszunk a csávából, félre kell tennünk önös érdekeket, és szolidáris, európai emberi közösségként kell viselkednünk. A nemzeti együttműködés nem kezdődhet azzal, hogy kitúrunk mindenkit a moslékosvödör mellől. Tudom, hogy ezt tette minden garnitúra az elmúlt több mint húsz évben, de nem is jutottunk vele előre egy tapodtat sem. Hölgyeim és uraim, vezessünk be közösen új időszámítást. Emeljük vissza a szakértelmet és erkölcsi integritást az őt megillető helyre. A köztisztviselők a köz érdekét képviseljék, és ne a pártokét. Azon leszek, hogy a Fidesz tegye az első lépéseket ezen az úton, mert hiszem, és remélem Önökkel közösen hiszem, hogy csakis ez az út vezet a valódi polgárosodás, a korszerű európai Magyarország felé.

Ha ilyesmi beszédet hallanék Orbán Viktortól, talán rá szavaznék. Mármint, ha még hinnék neki. A lecsó próbája az evés. Per pillanat nem ízlik a menü.

A légügyi dinasztiákról és a politikai mutyikról amúgy egész jó összeállítás olvasható itt még 2007-ből: << FigyelőNet >>.