Örömteli (!) hír - ha máshol nem is, legalább nemzeti kulturális ökörségünk felvirágoztatása érdekében haladéktalan lépéseket tett a kormány. Ez az első terület, ahol TÉNYLEG haladunk. Ami nekem a Kádár korszak óta hiányzott, az a politikai humor volt, a szoft diktatúrák legfontosabb kulturális vívmánya. Most, hogy ismét visszatért az egypártrendszer, a permanens forradalom, az elvtársi klientúra, láss csodát, a politika ismét szórakoztató műfajjá nemesült:
http://kepviselofunky.blog.hu/2010/07/02/vicclaptol_kert_helyreigazitast_a_kormany
Ki ne emlékezne a régi klasszikusokra, melyek közül csak egyet idéznék: Készülődik reggel az élmunkás, ellenőrzi többször is a felszerelést: pravdácska, vodkácska, szakszervezeti könyvecske ... Kiér a mezőre, odaáll az ágyás mellé --- Pravdácska, vodkácska, szakszervezeti könyvecske --- tyűűűűű, az áldóját, a kapácska otthon maradt!
Mégoly örvendetes is ez a fajta értékteremtés, sajnos rajtam kívül lehetnek még páran, akik, bár örülnek a politikai humor feltámadásának, de az árát - enyhén szólva - borsosnak találják. Ajánlom ezt a kulturális tárca figyelmébe. Dunát tudnának rekeszteni a sok történésszel, szociológussal, kulturális antropológussal és POLITOLÓGUSSAL a hátországukban – de vajon tudnak-e, és főként, akarnak-e olvasni a a jelekből?
