Orbán Viktor szomszédol. (Látszólag) váratlanul bezörget az LMP-hez, barátkozik egy kicsit, aztán, ha már úgyis a lábán a csizma, a Jobbikhoz is átballag. Egy hozzá fogható bölcs vezér ritkán szokott „csak úgy” kujtorogni - felmerül a kérdés, hogy mi motoszkált a fejében, amikor a háztűznézés (ó jaj, de rosszul hangzik ez itt) mellett döntött. Igen, tudom, hogy „meghívták”, de a naptárában akkor is ő csinálta a helyet a látogatásra. Ha én hívnám, gondolom, kimentené magát. Esetleg más(oka)t küldene rám maga helyett… ;) Mindenesetre, kielégítve napi konteó igényünket, keresgéljük már össze az indokokat, hogy miért került sor ezekre a látogatásokra, és miért ilyen harmonikus, telten zengő médiahangszerelés mellett. Ugye megfigyeltük, mennyire szépen kezd összecsiszolódni pártunk és kétharmados államunk sajtógépezete?
Kérem szépen, a választások utáni első jó hír, hogy Orbán Viktor elbizonytalanodott. A nemzet, úgy tűnik, a közmondásos fülkében valódi forradalomra adta le a voksát (értsd, szeretne jobban élni), nem pedig az operett verzióra, amit a Fidesz oly lelkesen komponált az elmúlt 8 évben. Most, hogy felgördült a függöny, elhangzottak az első taktusok, és a bonvivánok megpróbálták közös refrénéneklésre bírni a közönséget, a nézőtér először dermedten meredt a pálmafás díszletekre, majd elkezdett rohadt narancsokat hajigálni. A Fidesz népszerűsége a blogoszférában és az értelmiség körében, amelyek áttételes közvéleményformáló erők, soha nem volt ennyire alacsony. Szerintem ez a fő ok, amiért Orbán Viktor dörmögve leballagott a hegyről, és szomszédolásba kezdett.
De miért az LMP-nél kezdte? Azt gondolom, hogy az LMP bizonyos szempontból rendkívül veszélyes Orbán Viktorra. Talán emlékszünk még arra, hogy a frissen kinevezett amerikai nagykövet együtt ünnepelt az LMP-vel a választás éjszakáján. A nemzetközi diplomáciában ez egy olyan súlyú üzenet, amire nem nagyon láttam példát, pedig túl vagyok a negyedik ikszen. Konkrétan megfagyott az ereimben a vér, amikor a hírt hallottam – váratlanul ért, hogy ennyire drámainak ítélik Washingtonban a magyar belpolitikai helyzetet. Az amerikai diplomatáik alapesetben nem pártokkal, hanem államokkal tárgyalnak, vagy ha mégis, akkor az főként gazdasági ügyekben, és egyensúlyra törekvő módon történik. Amikor egy amerikai nagykövet egy kis párt parlamentbe történt bejutását ünnepli, akkor – korábbi tapasztalataim szerint – azt úgy célszerű interpretálni, hogy veszélyben látják az ország demokratikus berendezkedését, mert szerintük a többi nagy párt EGYIKE SEM alkalmas a demokratikus értékek képviseletére, sőt, egyenesen veszélyeztetik azokat.
Az említett incidens, valamint az LMP költségvetésének bevételi oldala elég jól mutatja, hogy az amerikaiak letették a voksukat az LMP, mint a demokrácia egyik lehetséges mentsvára mellett. Az amerikaiak persze a demokrácia alatt sok mindent értenek – először is szó szerinti demokráciát a valódi idealizmus jegyében, másodszor is politikai stabilitást, harmadszor is olcsó támaszpontokat a NATO-nak, negyedszer pedig olyan piacgazdaságot, ami kompatibilis az amerikai kereskedelmi érdekekkel. Sajnos utóbbi időnként az amerikai kereskedelmi érdekek kritikátlan, protekcionista védelmébe csúszik (nem röhög, nem húz alá!). A magam részéről azt gondolom, hogy nagyobb önmérsékletet tanúsít egy amerikai „befektető”, mint egy orosz, de ez ízlés kérdése. Mindenesetre Orbán Viktornak számolnia kell az LMP-vel, mint befolyásos tényezővel Magyarország külkapcsolatait és megítélését tekintve. Különösen érzékeny a helyzet, minthogy gazdasági kitettségünk igen nagy a külföld felé (adósságállomány, forintspekuláció, külföldi működő tőke, részvénypiac, exportfüggés). Katonapolitikailag is billegünk a NATO és az ex Varsói Szerződés érdekszférája között. Az LMP tehát Orbán Viktor számára egy méhkas, amit csak igen indokolt esetben érdemes piszkálgatni. BTW, ami a piacok stabilitását és a szabadverseny játékszabályait illeti, random iparágakat ötletszerűen megadóztatni, csak mert pénzt sejtünk bennük (értsd: bank adó), az angolszász üzleti kultúra szemszögéből nézve "nem menő", különösen nem, ha Citibank súlyú amerikai érdekeltségek is a képbe kerülnek.
Veszélyes az LMP Orbán Viktorra amiatt is, mert – és ezt saját személyes ismeretségeim is alátámasztják – tele van holdkóros idealistákkal, akik TÉNYLEG komolyan gondolják a demokratikus értékrendet. Nem marxista alapon akarnak politizálni (l’art pour l’art , hatalom a hatalomért), hanem SZAKMAI szempontok szerint, ráadásul inkább szociológiai, mint politológiai platformról. Érdekli őket az állampolgárok jóléte. Hisznek az átláthatóságban, az elszámoltathatóságban, a sajtószabadságban, a hatalmi ágak szétválasztásában és egyensúlyában, társadalmi szolidaritásban és esélyegyenlőségben, és hasonló, pusztán elméletben létező homályos hülyeségekben. Ez azért rossz, mert sok időnek kell eltelnie, mire engedik, hogy megvesztegessék őket, másrészt addig állandóan kellemetlenkedni fognak. Nem hurcolják magukon sem az MSZP, sem a FIDESZ kormányzati kudarcait és a velük óhatatlanul járó korrupciós koloncokat. Az egyetlen negatívum, amit mondanak rájuk, hogy SZDSZ ejtőernyősök gyülekezete. Ez az érv sem igazán állja ki a tüzetesebb vizslatást. Amint erre a polgárok rájönnek, horribile dictu, az LMP felszívja az összes protest szavazót, és akkor fuccs a kétharmadnak. Még a végén visszavonják a pálinkafőzési törvényt!
Szerencsére – épp a fenti, idealista vonulat miatt –, bár a FIDESZ politikájára veszélyesek, a FIDESZ érdekcsoportjaira csak módjával, és ez az, ami miatt az LMP-vel akár még barátkozni is hajlandó Orbán Viktor. Akkor lennének igazán veszélyesek, ha lenne mögöttük egy olyan slepp, mint a FIDESZ és az MSZP mögött, amelyik élethalál harcot folytat a közbeszerzési és pályázati pénzekért, igazgatósági és felügyelőbizottsági helyekért, koncessziókért, államigazgatási pozíciókért, állami kitüntetésekért. Ezek a lobbik folyamatos nyomás alatt tartják a két nagy pártot, és az elmúlt években – a látszat ellenére – vidáman pakolták tele akár egymás Nokiás dobozát is (ld. XII. kerületi ingatlanbiznisz a Wallis Rt-vel). Az LMP egyelőre outsider, részben mert friss lappal indult, részben mert külföldről tartják életben, részben pedig mert nem AKAR korrumpálódni. Amint reális esély látszott a parlamentbe kerülésre, azonnal létszámstopot rendelt el, és folyamatosan közölte a kampányszámlájának a kivonatait, azaz becsapta az ajtót a nyomulni kezdő politikai mutyisták orra előtt. Nyilván volt épp elég olyan ex-MSZPs és ex-SZDSZ-es politikus és gazdasági mogul, aki meglátta bennük a fantáziát, de ők – szerintem helyesen – nem vállalták az ezekkel járó későbbi kötelezettségeket. Hogy ebből ki mennyit profitál (főként mi, állampolgárok), az azon múlik, hogy mennyire marad következetes az LMP a demokratikus értékekhez (azaz mennyire lesz hatékony pártpolitikai 'Amnesty International') és fogást talál-e Orbán Viktor az LMP-n, azaz lesz-e Kocsis Istvánja, Zuschlagja, Hunvaldja az új zöldliberális pártnak. Kétlem, hogy erre a közeljövőben sor kerül.
Ezek járhattak talán Orbán Viktor fejében, amikor ellátogatott Schiffer Andráshoz. Ez tulajdonképpen az első jó hír a választások óta. Vona Gáborhoz szerintem kevésbé nehéz szívvel ment, már csak az illendőség kedvéért. A Gárda egy tékozló unokatestvér, akivel kell majd egyszer kezdeni valamit. Ha Vona Gábor mögött ott sorakozna egységfrontban, mint Schiffer mögött a Fehér Ház, az összes képzelt rokon, úgymint sumér, urali, finn, japán, hun és pártus nemzetek, akkor talán először hozzá látogatott volna el a bölcs vezér. De Vona Gábor mostanában civilizáltan viselkedik, és el van foglalva az etnikai alapon árvízsegélyező párttársakkal. Addig jó nekünk.
