Volt egy időszak, amikor szerettem az öregedést. A korral tapasztalat, bölcsesség, belátás és türelem jár -- aki kiegyensúlyozott, már félig boldog.
A választások óta azonban arra vágynék, bárcsak fiatalabb lennék. Mert a korral emlékek járnak, és a mai magyar közélet ezek legkellemetlenebbjeit (de szép szó ez) hozza a felszínre, mintegy húsz-harminc év távlatából.
Erős állítás ez? Aligha. Lássuk csak a mai Magyarország kórlapját.
A népet populista szólamokkal, ócska szlogenekkel, látszatintézkedésekkel etetik (koronaúsztatás, pálinkafőzés), melyek köszönő viszonyban sincsenek a valós társadalmi problémákkal. A nyugati társadalmak ereje éppen abban áll, hogy felnőttként kezelik (előtte pedig erre nevelik) az állampolgárokat. A közelmúlt egyetlen értelmes "mission statement"-szerű kijelentése Orbán Viktor nevéhez fűződik, aki szerint vissza kell adni a munka becsületét, és a spekulatív kapitalizmus helyét az értékteremtő kapitalizmusnak kell átvennie. Ezzel, még ha szocialista üzenet is, egyet kell érteni. Alapjában véve minden rendes, érző ember szocialista a lelke mélyén.
Klientúra alapján osztanak ki állami tisztségeket. A posztok betöltésében nem a szakértelem, hanem a vak párthűség a döntő. Innen már csak egyetlen lépés a bolsevik éca, amely szerint éppen az a fontos, hogy az illető ne értsen ahhoz, amit csinál, mert akkor érzi, hogy szakmailag alkalmatlan, kizárólag azért lehet ott, mert a pártvezetés kénye-kedve így kivánja, ezért bármit aláír, csak hogy a posztját megtarthassa. Az intézkedéseket látva részben már átléptük ezt a határt is.
A konkrét intézkedések már dilettáns vergődések, sőt, ami rosszabb, éppen azt a különbséget nem váltják valóra, ami miatt megválasztották őket. Országépítést ígértek, forradalmat, ehelyett azonban pontosan azt teszik, mint elődeik, és amit a "konstruktív" ellenzéki szerepük előre vetített (értsd, a pragmatikus populizmus). Kizárólag a hatalom megszerzésével, megtartásával és bebetonozásával törődnek, klientúra alapon. Ha Marxból indulunk ki, ennek valóban forradalom lesz a vége, csak épp a frontok átellenes oldalán fogják találni magukat ahhoz képest, ahová szerettek volna helyezkedni.
Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Befogják a média száját, kisajátítják valamennyi hatalmi ágat, egypártrendszert vezetnek be, kiiktatják a demokrácia vészfékjeit (alkotmánybíróság). Megértem én, hogy a veterán KISZ-es Fidesz vezérkar egészséges nosztalgiával tekint a Kádár korszakra, de van egy lecke, amit ők sem tanultak meg: igenis KELL az ellenzék, mert aki abból indul ki, hogy MINDENT jobban tud, és nincs szüksége ellenőrzésre, az többnyire nem okos, sőt, éppen hogy dilettáns barom.
De még csak nem is ez a legnagyobb baj. Az a baj, hogy a mostani Fidesz-ben még vannak idealisták, és kultúremberek, azonban ha ők kiiktatnak minden ellenőrzési mechanizmust, és ennek ellenére nem tudnak a problémákkal megbírkózni, a tovább radikalizálódó társadalom egy szétesett, kontroll nélküli kormányzatot örököl, amellyel egy esetleges szélsőjobbos rezsim sokkal durvábban fog visszaélni. Megtörtént, nem hisszük el, hogy újra megtörténhet, ezért jó eséllyel tényleg újra megtörténik.
Aki idősebb, az legalább fel van vértezve az ellen, ami esetleg bekövetkezik. Csak a fiatalokat sajnálom. Ők többet érdemelnének.
