Vállalkozássá alakította Magyarországot az orbánzó párt – és fejvakarós feladat definiálni, milyen szervezeti formában menedzselődünk éppen.
Betéti társaságnak aligha mondanám – inkább kivenni szeretnének, mint betenni. Betenni mi fogunk majd. Kivéti társaság meg ugye nincs. Spekulatív befektetőknek se mondanám őket – nem sokat spekulálnak, elveszik erővel, ami kell. Nohát, kinek van pénze, ahá, a bankoknak van, és őket most nem szeretik annyira, na hoppsza, ide a lét, nem rinyál, fizet, szevasz. Ja, tényleg, bocs Zsiga, te haver vagy, neked nem kell.
Korlátolt felelősségű társaság? Sok minden szól mellette. Például közmondásosan korlátoltak, és a felelősség hárításában is világverők. Gyurcsány a hibás 2050-ig. Igen, talán ez lesz a legmegfelelőbb. Hungarorange Kft., WTF.
Csak az a bibi, hogy a valóságban igenis nagy a felelősségük. Korlátlan felelősségű társaság ez. Kétharmados – csak hogy értsék. Ebben az országban nem szavazók élnek, hanem emberek, akik tesznek az együttműködési kinyalatkozatra. A történelem rá fogja kényszeríteni a Fideszt, hogy vállalják a felelősséget. Nem előre, utólag. Talán még én is ott fogom lengetni a zászlót a barikádon. Akármilyet – Süsü sárkányosat, protest-ből.
Igen, barikád. Cassandra jóslata a WC fülkékben lezajlott forradalomról nem légből kapott. A Hungarorange Kft. menedzsmentjével a párbeszéd céltalan, mert az érveink egyszerűen: irrelevánsak.
Az a baj velünk, bloggerekkel, hogy koncepció alapján, értékek mentén gondolkodunk, és azt gondoljuk, mások is így vannak ezzel. Ideológiát, társadalmi szolidaritást keresünk ezúttal is, pedig nincs.
Nőjünk már fel. A Fidesz mögött álló igazi hatalmi centrumnak nincs ideológiája. Ez már akkor bebizonyosodott, amikor 180 fokot fordultak a liberalizmustól a konzervativizmus felé, piaci alapon. Ennek a klikknek érdekei vannak, és az ezek által automatikusan szentesített eszközei. Illetve, van ideológiájuk, de ez nem iránytű, hanem eszköz. Machiavelli reloaded.
Hetek sem teltek el, és már van egy Parlamentnek titulált szavazógépünk, megerőszakolás alatt álló alkotmányunk, tea-klubbá degradált alkotmánybíróságunk, koncepciós perekre szakosodott médiafelügyeletünk, őrző-védő titkosrendőrségünk, kormányzati információs vasfüggönyünk, csókosok siserehadától zsezsegő államigazgatásunk, kötelező ideológiánk, és már méretet vettek a sajtóról a készülő szájkosárhoz.
Mi ez tehát, ha nem forradalmi helyzet? Csak a vérmérsékletünkön múlik, és azon, hogy kitart-e a cirkusz, a kenyér és a sör a hó végéig.
